Tegnap rendhagyó módon a Living Roomba mentünk bulizni. Attól volt a dolog rendhagyó, hogy nem igazán járunk a Living Roomba, a mi helyünk a Morrison's 2 volt és lesz. Az este amolyan boros-sörös-rumos-pálinkás alapozással indult, volt szó tipikus bulitémákról, úgy mint például angol nyelvű ikonosztázkutatásról, ebből kifolyólag természetesen én bedobtam a köztudatba az orosz образывать [obráziváty] igét, ami amúgy azt jelenti, hogy ábrázolni és a mi magyar ábra szavunk is az ebből az igéből képzett образ szóból származik. Meg persze izgultunk, hogy mikor ér be Tamás Farmville-jén a cotton, amit végül Barbi borral a kezében sikerrel learatott. Egyébként aztán fél háromig ráztuk a többi bölcsésszel odalent, egyre jobb zenékre, egyre több akciós sörrel és ginnel a szervezetünkben.
 
Az este fájó pontja viszont, hogy valahol a 23.15 körüli ruhatár-látogatás és a 02.35 körüli 907-es busz között elvesztettem a havi bérletemet. Úgyhogy most két út áll előttem: vagy belezuhanok egy erkölcsi szakadékba és egy-két hétig keményen bliccelek, vagy minta tömegközlekedő leszek és veszek egy új bérletet. Mivel az évek során eléggé nagy BKV-buzi lettem, ezért több lehetőséget is dimenzionáltam már fejben arra az esetre, ha ki akarnám kerülni a metrót mint a bérletfelmutatás kötelező fórumát. Eddig is létezett és már a költözés utáni első héten kipróbáltam az A, B és C tervet, de a szükség nagy úr és éjjel rájöttem, hogy létezik D és E, sőt, ha nagyon akarom, akkor F terv is. Ezekből az A és a B egyedül az, ahol metróval kell utazni. Szóval valószínűleg futok a pénzem után és szépen járok egy ideig bérlet nélkül. Nyáron is zúztam már így két hétig gond nélkül.

Ma pedig, mivel főzni itt senkinek nincs kedve momentán, szépen elbattyogtunk a mi új kedvenc kínainkba, a Viktóriába, ahol azért éri meg gecire ebédelni, mert 380 HUF-ból látványosan jóllakok, míg a nagysikerű BTK menzán is alapból idén 590 HUF alatt már nem lehet megúszni. Egyébként is sokkal hálásabb hozzájuk járni. Úgy örülnek az embernek mikor belép, mintha ránk vártak volna, ha valami felől érdeklődünk, azt ingyen meg lehet kóstolni és még egyszer megismétlem, tényleg végtelenül kedvesek, mégha a maguk kissé gyagya, tőlünk szokatlan módján is. Viszont esélyes, hogy Tamásnak megvan az első kínai éttermes kiszolgálófiú-rajongója, mivel neki pofátlanul nagy adagokat oszt és úgy köszön,valamint mosolyog, hogy csak na!