Ja és ami a legfontosabb és naná, hogy elfelejtettem: Mama nővére, Irénke hozott igazi szovjet pezsgőt. Teljesen más az íze mint a maiaknak, színre pedig olyan mint a Hubertus. Körülbelül negyven éves lehetett.
Amúgy mindenki engem oltogatott, hogy miért rumozok és egyáltalán miért iszok alkoholt, merthogy az milyen dolog már, ehhez képest csütörtök reggel 10-től másnap ebéd utánig mindegyik kisebb megszakításokkal döntötte magába a sört / szilvapálinkát / szürkebarátot.