Szerettem volna már tegnap írni, de egy hirtelen jött hőemelkedés, bőrfájdalom és egyebek fizikailag és szellemileg is ledöntöttek kicsit és átmenetileg a lábamról.

A huszadika Balatonakarattyán ért, ahol születésnapoztunk. Öcsém nagykorú lett, nagyapám pedig 69. Voltak jóféle és drága torták, jó idő, strand - ahol fürödtem tíz percet és aludtam másfél órát. Este országvárosoztunk - mivel kanasztázni csak a hisztérika hugom akart. Nagymamám nővérei topon voltak, országnál előkerült Zanziba és Afrika is mint lehetőség, folyónál az Azur, a növénynél meg az abrak. Illetve megismertem apámtól egy eddig ismeretlen szólás-mondást, ami hajaz a Kitti apjától eredeztetett Ingyen még a szar is jó-ra: Ha kicsit szaros a tányér széle, már nem kell a leves?

Aztán péntek délután már órák hosszat gondolkodtam azon, hogy a MÁV-nál kinek a kurva anyját kell szidni azért, mert egy papíron két órás vonatút három és fél órásra sikerült úgy, hogy nem is azzal a vonattal tudtam eljönni, amivel akartam, hanem egy rá egy órával közlekedővel, ami mégcsak el sem vitt a Déliig, hanem le kellett szállnom Kelenföldön.

Az aznap esti buli pedig ismét csak bebizonyította azt a régóta köztudomású tézist, hogy egy buli faszasága nem az ott lévők mennyiségétől, hanem minőségétől függ.